Hogyan segíthetsz a gyászban?

Sajnos bármennyire is szeretnénk, nem tudjuk megszüntetni a fájdalmat, amelyet a gyászoló tapasztal. Nem tudunk változtatni a veszteség tényén. A gyász egyéni, személyes folyamat, amelyen a gyászolónak magának kell végigmennie.

Ne feledjük azonban, hogy barátként, rokonként nagyon nagy mértékben hozzájárulhatunk a veszteséget átélt személy érzéseihez, ahhoz, hogyan tud megbirkózni a nehézségekkel.
Nagyon sok mindent tehetünk!

1. Ajánljuk fel a segítségünket konkrét dolgokban.
(pl. hívjuk fel, hogy vásárolni megyünk, mire lenne szüksége?)
- ha általánosságban ajánljuk fel a segítségünket, nem fog kérni (vagy azért, mert nehezen hoz döntéseket, vagy azért, mert kényelmetlenül érzi magát a kéréssel)
2. Látogassuk meg "csak úgy" egy csokor virággal, egy szelet sütivel, stb.
- ha látogatásunk előtt telefonálunk, könnyen kihátrálhat, egyéb okokra hivatkozva
Fontos, ha a látogatásunk ellenére van, ne erőltessük, de bíztosítsuk őt támogatásunkról, szeretetünkről, és jelezzük, visszajövünk, amikor alkalmas. Egyeztessük személyesen.
3. Legyünk mellette. Sokat segíthet, ha csak vele vagyunk, hogy ne legyen egyedül. Sokat segíthet egy másik személy közelsége.
4. Kísérjük el, amikor nehéz teendőit végzi (temetés; elhunyt holmijának válogatása, stb.)
5. Tartsuk vele a kapcsolatot - hívjuk fel, nézzünk be hozzá, menjünk vele sétálni, igyunk együtt kávét, stb.

Fontos, hogy ezek ne csak alkalmak legyenek... érezze, hogy nincs egyedül, hogy számíthat valakire, akiben oldódhat a magányossága.
A gyakorlati dolgokon túl a barátságunk és az érzelmi támogatásunk az, ami felbecsülhetetlen értékű gyászoló barátunk, rokonunk számára.

MIT TEGYÜNK?
- KÉRDEZZÜK MEG a gyászolót, mi az, amire leginkább szüksége van, amit szeretne, ami jól esne és ne magunkból induljunk ki, hiszen mind egyediek vagyunk!
- BÍZTASSUK arra, hogy beszéljen az érzéseiről, gondolatairól; de fogadjuk el azt is, ha éppen nem akar!
- ENGEDJÜK, hogy őszinte legyen!
- TÁMOGASSUK, hogy kimutassa a szomorúságát, vagy dühét, anélkül, hogy elítélnénk, vagy arra bíztatnánk, "pozitívan" gondolkodjon.
- HAGYJUK, hogy a maga módján, saját tempójában dolgozza fel a veszteségét.

mit NE tegyünk?
- NE kerüljük a gyászolót csak azért, mert nem tudjuk, mit mondjunk; vagy mert attól tartunk, felzaklatjuk..
A gyászolók gyakran érzik azt, hogy az emberek nem akarnak velük találkozni. Kezdeményezzünk beszélgetést, látogassuk meg - akkor is, ha ez számunkra sem könnyű!
- NE váltsunk témát, ha az érzéseiről vagy a történésekről beszél. Engedjük, hogy újra és újra elmondja ugyanazt a történetet, ha egy ideig erre van szüksége.
- NE mondjuk azt, hogy "Tudom mit érzel", mert ez nem igaz, mi nem tudhatjuk. Mi magunk csak emlékezhetünk arra, mi mit éreztünk, amikor valami veszteség ért bennünket. Az ő érzéseit mi nem tudhatjuk!
- NE gondoljuk, hogy mi tudjuk a választ, vagy a megoldást, vagy bármit is jobbra tudunk fordítani Legyünk készek arra, hogy tétlenül ülünk, és hallgatunk. A gyászolónak semmi másra nincs szüksége, csak hogy legyen mellette valaki, aki meghallgatja. Vélemény, vagy tanács nélkül!
- NE mondjuk a gyászolónak, hogy mit "kellene éreznie", vagy hogyan kellene viselkednie. Ne feledjük, mindannyian mások, egyediek vagyunk! Engedjük, hogy úgy élje meg, ahogyan a Számára támogató.
- NE vegyük magunkra, ha támadó, mogorva, udvariatlan, elutasító, vagy irracionális. Ne sértődjünk meg a viselkedésén. A támogatásra fókuszáljunk!
- NE tegyünk tapintatlan megjegyzéseket. Ne mondjunk ilyet, "majd lesz másik"; "így volt a legjobb", stb.
Lehet, hogy azt gondoljuk, hogy segítünk azzal, ha értelmezni próbálunk valamit, ami értelmetlen. Ha fáj, akkor fáj. Engedjük meg a fájdalmat!

Ne feledjük, mindannyian másképp reagálunk.

Ha ott állunk a gyászoló mellett - vele sírunk, nevetünk... együtt emlékezünk - többet segít, mint hinnénk!